– Lehetséges, hogy valaki ellopott egy mintát?
– Nehéz lenne – mondtam. – A laboratórium biometrikus ellenőrzésekkel, biztonsági kamerákkal és az összes mintavétel digitális feljegyzésével van felszerelve.
– De nem lehetetlen.
Csendben maradtam.
Tudj meg többet
Család
Kórházak és egészségügyi szolgáltatások
család
Mert valójában tudta, hogy nem lehetetlen.
Csak be kellett lépnie a laborba, és ki kellett vennie az anyagot anélkül, hogy rögzítené a mozgását.
– Doktor úr – mondta óvatosan a tiszt –, fel kell tennünk egy közvetlen kérdést.
Felnéztem.
– Tudta a férje pontosan, hogy mivel foglalkozik?
– Igen.
– Ismerte ezt a vegyületet?
Egy pillanatig haboztam.
– Tudtam, hogy kísérleti gyógyszereket kutatunk – válaszoltam –, de otthon soha nem beszéltük meg a részleteket.
A tiszt rövid pillantást váltott a kollégájával.
Aztán újra megszólalt.
– A szomszédod szerint ma este veszekedés volt nálad.
Szorongást éreztem a gyomromban.
– Veszekedés?
– Igen.
A rendőr kinyitott egy kis jegyzetfüzetet.
– Azt állította, hogy este nyolc óra körül hangos hangokat hallott, körülbelül egy órával azelőtt, hogy eszméletlenül találta a családját.
Számomra járt a fejem.
Este nyolc óra.
Már a kórházban voltam.
„Ki veszekedett?” – kérdeztem.
„Nem tudta kivenni őket tisztán” – válaszolta –, „de azt mondta, úgy néztek ki, mint egy férfi és egy nő.”
Nora.
Tudj meg többet
Család
Család
Kórházak és egészségügyi szolgáltatások
Ez a gondolat villámgyorsan átvillant az agyamon.
A húgom.
„Ma megérkezett a húgom” – mondtam lassan. „Talán veszekedtek valamin a családban.”
A tiszt figyelmesen az arcomba nézett.
– Volt valami problémájuk mostanában?
Megráztam a fejem.
– NEM.
De ahogy kimondtam ezt a szót, eszembe jutott valami, ami aznap délután történt.
Egy SMS.
A telefonom.
A tiszt észrevette a változást az arckifejezésemben.
– Emlékszel valamire?
Lassan előhúztam a telefonomat az orvosi egyenruhám zsebéből.
Közvetlenül a műszakom kezdete előtt érkezett egy SMS Evantől.
Akkor még nem nyitottam ki, mert betegeket láttam.
Most viszont kinyitottam.
A képernyőn megjelenő szavaktól megállt a szívem.
„Beszélnünk kell a laborról.”
Éreztem, ahogy a levegő eltűnik a szobából.
„Doktor úr?” – kérdezte a tiszt.
Megmutattam neki a telefont.
A tiszt figyelmesen elolvasta az üzenetet.
– Tudja, mire gondolt?
Lassan megráztam a fejem.
– NEM.
De egy szörnyű érzés kezdett elhatalmasodni rajtam.
Evan soha nem érdeklődött a munkám iránt.
Soha.
„Ellenőriznünk kell a labort” – mondta végül a tiszt.
– Most azonnal.
Azonnal felálltam a székemből.
– Elhozom őket.